Az angol emberek rend- és normatisztelők a munkában, jól szervezettek, nem tűrik a késlekedést, a várakoztatást. Rosszul viselik a hülyeséget és a hibázást. De nem kapkodnak, szeretik a kihívásokat, az olyan helyzeteket, amikor megmutathatják, mire képesek.
Akivel nincsenek megelégedve, különösebb érzelgősség nélkül kiteszik. Bár ez jogilag nem egyszerű, de mindig megtalálják a módját. Ha valaki nem szegi meg a munkaszerződésben leírtakat, általában joga van a rendes felmondáshoz. Az a dolgozó, aki nem kap írásbeli felmondást, jogtalanul bocsátották el, ezért polgári úton pereskedhet, kártérítési igényt támaszthat.
A beszédtémák közül tabu a pénz és a gazdasági helyzet, azonban mindig lehet szapulni másokat, főleg a főnököket, a céget. Biztonságos témaként marad az egészség, vagy annak hiánya, és az elmaradhatatlan időjárás. Legfontosabb, hogy maradj az általánosságnál. Ne tévedj személyes területre. Nemzeti sajátosság az árulkodás. Társaságban a veszekedés, a vita megbocsáthatatlan. Ettől függetlenül keresik a drámát, a konfliktust. Gyakori a rossz modor, a modortalanság. Nagyon kritikusak, ugyanakkor kárörvendők.
Tulajdonképpen minden pillanatban résen kell lenni, mert szinte mindig jön valahonnan valamilyen szóbeli szurkálás, jó esetben humornak szánva, rosszabb esetben puszta bántásból.
Ha azt gondolod, hogy a külföldi munkavállalás azzal indul, hogy a magyar újságokban, vagy az interneten találsz egy megfelelő állást, arra pályázol, és Neked is válaszolnak, hogy várunk, majd felülsz a gépre és másnap dolgozol, nagyot fogsz csalódni. Először is az álláshirdetések nagyon rövid ideig élnek. Másodszor, nagyon körültekintőnek kell lenned minden tekintetben. Azzal, hogy ezt olvasod az első lépéseket megtetted, mégpedig a jó irányban.
Kapcsolódó linkek:
